Silver Snake

Itt a vége...

Legutóbbi koncertünk végén bejelentettük a fontos hírt: Nyár végén feloszlik a Silver Snake zenekar. Hallottam azóta vissza sokaktól azt, hogy a zenekar feloszlásának oka az, hogy Szukits én én ősszel Budapestre költözünk, ami igaz is, de a félreértések elkerülése végett úgy gondoljuk, mindenkinek joga van tudni a teljes igazságot, akit érdekel, vagy érdekelt valamikor a zenekarunk. Szerintem már csak azért sem lehet egy mondattal megválaszolni a „miért?” kérdést, mert több ok van, és minden összefügg mindennel. Már akkor éjjel, és azóta is sokan kérdezősködnek az okokról, ezért most nagyjából itt is összefoglalom az ide vezető dolgokat, tényeket, és történéseket…

Sokan nem értik hogy mi nem oké velünk/nekünk, hiszen kívülről minden egész szépen fest:

Az utóbbi hat-hét koncertünk mind közel-, vagy totális teltházas bulik voltak. Mindezt az Experience Rock Klubban értük el, ahol már két éve mi vagyunk az egyetlen rendszeresen egyedül, vagy főzenekarként fellépő „új” banda, a zenei színvonal, és a nagyszámú közönség, és a két és fél órát meghaladó repertoárunk miatt. Funyik Zoli és én szerepeltünk a Nap Rádió vasárnapi diákrovatában, képviselve a zenekart. Felléptünk egy vidéki első ízben megrendezett blues-rock fesztiválon, többek között olyan zenekarok társaságában, mint a soproni Blues Floor, és az Auróra. Amennyiben idén másodszorra is megrendezik, múlt évi sikerünkre való tekintettel biztos fellépőként számítanak ránk. Többünket a zenekarból hívtak már más alakuló, vagy meglévő zenekarokhoz énekelni/gitározni/dobolni. Egy rajongónk pedig születésnapjára egy Silver Snake koncertet kapott az apukájától. Nagyon sokan felismernek bennünket, gratulálnak nekünk, dícsérnek, és szeretnek minket a városban.

Első:

Ez így leírva nagyszerű, egész szép felsorolás ahhoz képest, hogy még csak két éve működünk.

A valóságban viszont az a helyzet, hogy mindezt egy nagyon kicsi városban értük el. Kicsi a város, kicsi, szegényes a zenei élet, kicsi a siker is. Hiszen Sopronban az Experience-en kívül csak a Hangár, és (a talán említésre sem érdemes) Öreg Szakály áll a rockbandák rendelkezésére. Eddig jutottunk, innen viszont jelen helyzetünkben nincs tovább. A további sikerhez vidéki fellépések kellenek. Több helyen érdeklődtünk már, mindenhol demófelvételt akarnak hallani tőlünk. Egy jó demóhoz jó cucc kell, és pénz…

A „nem megfelelő hely” után el is jutottunk a második okhoz:

Az anyagiak…

Később talán ez már nem okozna problémát, de sajnos mostanáig a pénzhiány nagyon rányomta a bélyegét a „pályánk” alakulására. Hiszen nekem például soha nem volt saját felszerelésem, ez eléggé akadályozta a fejlődésemet, hiszen a próbáink 80%-án üvöltözve énekeltem, hogy halljam magam. Nincs pénzem rá. Amikor lehetett volna, akkor az arra ment el, hogy egyáltalán itt lehessek, erről mindjárt... A demólemezt is össze lehetne hozni, lett is volna legetőségünk 6-8 számra, viszonylag normális áron, de nem tudjuk összedobni. Fiatalok vagyunk, kettőnket kivéve még mindenki középiskolás, vagy éppen végzett. A zenekarból csak Szukits, és én rendelkeztünk keresettel, ami részemről szinte teljesen el is fogyott a tanév során Pesten (ott tanultam), a szállásra, a kajára, és az utazásra.

A harmadik ok:

„Mindenki másfelé…”

Főleg az utóbbi félévben vált egyre nyilvánvalóbbá az a tény, amit még mi magunk sem ismertünk el nyíltan. Egyre inkább távolodik egymástól a tagok zenei ízlése. Ez régóta probléma, de csak most kezdtünk ráismerni. Ez leginkább talán abban mutatkozik meg, hogy a két év alatt a rengeteg elképzelésből és ötletből mindössze hat olyan minőségű számot tudtunk összehozni, amire mondhatjuk hogy színpadképes, és ezek közül sem akad egy olyan se, amire mindegyikünk azt mondaná hogy élvezettel, szívesen játssza. Ötlet volt rengeteg, a hozzáértés és a lelkesedés is megvolt, de mostanra már nyilvánvaló: Mindenki részéről a saját irányába… A közönségnek tetszenek, de nem csoda ha mi nem érezzük őket annyira a magunkénak, hiszen nem a közös irányunk alkotta, mivel nincs ilyen. A saját számok esetében akkor beszélhetünk „közös”-ről, ha mindenki érzi benne a saját energiáját. Ez itt nincs meg. Sokszor sül ki valami jó abból ha különböző stílusok találkoznak, de itt nem ez a helyzet. Ez csak most kezd nyilvánvalóvá válni számunkra. Páran még most sem ismerték be maguknak. Túl fiatalon állt össze ez a zenekar… A feldolgozásaink nagy részét a Funyik és Márton által már betanult számok adták (nagyrészt Guns ’N Roses), amikhez én mint új tag felzárkóztam, majd sorban mindenki. Onnantól ritkán volt egyetértés a továbbiakban, de ebbe itt most nem megyek bele...

A magam nevében:

Itt most szeretném megcáfolni az írás elején említett tényként kezelt tévedést! Nem azért oszlunk fel, mert én felköltözöm pestre, és „viszem” magammal a dobosunkat is! Hiszen én gyakorlatilag az utóbbi tanévben is Pesten laktam. Pénzt és időt nem sajnálva minden hétvégén oda-vissza utazgattam, hogy a zenekar működhessen zavartalanul tovább. Viszont jövőre már nem leszek diák. Az utazás az idei kétszeresébe kerülne. Ahhoz hogy én jönni menni tudjak ősztől is, havonta kb. negyvenezer forintot kéne erre fordítanom. Mivel nem reménykedhetek magas keresetben, ezt a pénzt én csak akkor lennék hajlandó a zenekarért feláldozni, ha a zenekarból profitálnám. Ez viszont az elsőként leírt ok miatt itt már nem fog összejönni. Úgy gondolom, ez már nem fér bele. Idáig is rengeteget áldoztam a zenekarra. Rengeteg időt, energiát, és pénzt is… Ezek miatt az áldozatok miatt pedig sokszor komoly anyagi, és magánéleti problémákkal is kellett kűzdenem. Kűzdöttem, és tartottam magam sokáig, de a többi okokat is átgondolva úgy döntöttem, hogy ezt így nem fogom csinálni ősztől. Gondolkodtam sokat hogy hogyan tovább. Egyrészt ott tanul még két éven keresztül a barátnőm, akitől így is túl sok időt vettem már el a zenekar miatt, és figyelembe véve a zenekar jelenlegi kilátástalanságát, és azt hogy rajtam kívül ki mennyit (nem pénzt) áldoz a zenekarra, ezt többé nem érdemli meg. Sem a barátnőm, sem a zenekar. Másrészt megismerkedtem sok pesti zenésszel, érdeklődtem az ottani zenei életről, és az „amatőr” zenekarok lehetőségeiről. Közben megfogalmazódott bennem hogy milyen zenét is akarok csinálni, és arra jutottam hogy ott kell újrakezdenem. Stílusban hozzám passzoló zenészekkel, több fellépési lehetőséggel, tágabb, zeneileg az újdonságra nyitottabb közönséggel, és a párommal magam mellett. Egyszerűen az a helyzet, hogy egyre inkább kezd kijönni bennem egyfajta hiányérzet. Egy ideje kezdem úgy érezni, hogy ami felé haladunk, az az irány és az a stílus, egyre kevésbé az enyém. Nem tudom kiadni magamból azt amit szeretnék. Az ittmaradó társaimról pedig tudom hogy nekik ez a stílus fekszik. Nem akarok rájuk kényszeríteni semmit, éppen ezért már én sem akarom hogy rám kényszerüljön bármi is amit nem érzek a magaménak. Egy zenekarban, mivel több különálló személyiség próbál alkotni valamit, természetesen szükség van kompromisszumokra. Amíg ez csak könnyed lemondásokat, és kényelmes alkalmazkodást jelent, addig halad a dolog. De amikor a kompromisszumkényszer már valakit "megcsonkít", az káros hosszútávon... Tömören talán az lehet a baj, hogy számukra, és számomra, teljesen mást jelent a "jó zene". Teljesen más dolgoktól érezzük a már említett "energiákat". És ez nem jó.

Mindent összevetve, a leírt külső okok, és a személyes problémáim miatt döntöttem úgy hogy megyek. Nem egyik miatt, és nem a másik miatt, hanem a kettő együttese miatt.

Szukitsnak tetszett az elképzelésem, és mivel már ő is vágyik az önfenntartó független életre, úgy döntött velem tart. Még mielőtt a csapat bomlasztásával vádolna bárki is, nem én hívtam magammal őt. Ő dobta fel az ötletet, hogy mi lenne ha jönne velem. Azt mondják főleg énekes, és doboshiány van, de ez nálunk már meg is van oldva.

Összességében ha le akarnám írni hogy melyik probléma mennyire járult hozzá a feloszláshoz, akkor azt mondom, az anyagiak 30%, a gyér lehetőségek megint 30%, és a zenekar belső problémái, beleértve a stílusbeli elválásokat, és a személyes elégedetlenségeimet 40%...

Nem tudom hogy alakul a jövőben, talán egyszer valamikor még összeállunk egy buli erejéig, de ősztől Szukits és én nem leszünk már a zenekar tagjai. A többiekért nem aggódom. Jó zenészek. Ha összeszedik magukat, és megtalálják a megfelelő embereket, folytatni is tudnák. Sosem tartottam/gondoltam magam pótolhatatlannak. Vagy akár más zenekarba is beállhatnak, hisz jó zenészek...

Augusztus 27-én pénteken tartunk egy hatalmas bulit az Experience Rock Klubban. Megünnepeljük a banda második születésnapját, az én huszonkettedik születésnapomat, és nem utolsósorban az a buli lesz a Silver Snake zenekar búcsúkoncertje is! Addigra sok új feldolgozással, meglepetésekkel várunk mindenkit!

A zenekar kétéves történetének legfergetegesebb, leghosszabb koncertje lesz!

A részletekről később itt értesülhettek!