Végerbauer Mátyás (ének és szöveg)

Becenév: Hair, Matyi

Születési dátum:
1988. augusztus 29.

Kedvenc zenekarok:
Pearl Jam, Led Zeppelin, Nirvana, Doors, Rush, Jimi Hendrix, Soundgarden, Deep Purple, Jethro Tull, itthon Hobo Blues Band, Deák Bill, Jack Jack

Példaképek:
Eddie Vedder, Jim Morrison, Paul Rodgers, Robert Plant, Ian Anderson, Sugar Blue, John Mayall

Felszerelés:
Hering 1923 Vintage Harp szájharmonika készlet (Zenénkben vendéghangszerként fog szerepelni, egy-egy számban. Beépítésén még dolgozunk...)
És egy 88-as évjáratú Blues/Rock hangszálrendszer:), amit még csak egy éve használok igazán...

Magamról:

Zenei élményeim elég régre nyúlnak vissza. Nyolcéves koromban apám elvitt engem életem első koncertjére... Hobo Blues Band. Aztán rendszer lett ebből, (P.mobil, Deák Bill, Hobo, Beatrice, később TRB, stb...) és így ment egészen tizennégy éves koromig, miután már egyedül keresgéltem a kedvenc bandáimat. Külföldről is egyre több banda tetszett meg, bővült a cd-gyűjteményem... Egy időben erősen megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy színpadra álljak, és zenész legyek. Akkoriban még gitárosként képzeltem el magam. Néhány hónapig tanított is egy akkori lelkes amatőr kortársam, Bedekovics Andris, aki akkoriban a Méregzsák, később a Strikers nevű punk zenekar frontembere volt. Aztán jött a középiskola. A gitártanulásnak vége szakadt. Érdeklődésem inkább az irodalom, az írás, és a költészet felé fordult. (azért zenét is hallgattam néha:)) Verseket, novellákat írtam, küldtem őket versenyekre, tényleg háttérbe szorult a zene akkoriban. 2006-ban Hidegségről, addigi lakhelyemről Sopronba költöztem, ahol ismét elővettem a gitárom, begyakoroltam néhány dalt, és elkezdtem hozzá énekelni. Persze csak magamnak:) Ezen a nyáron ismertem meg a barátnőmet, aki folyamatosan bátorított az éneklésre. Sopronból aztán többször keltem kisebb-nagyobb utakra, vonattal, stoppal.(anyám nagy örömére...) Élveztem a csavargást, ezekből az utakból is aztán történeteket, verseket írtam (ma már dalokat is). 2007 karácsonyára a barátnőmtől kaptam egy Hering Vintage Harp szájharmonikát, aminek különösen örültem, mert régóta szerettem a bluest, és magát a hangszert is ki akartam próbálni. Onnantól rengeteget gyakoroltam a harmonikán, és lassan vásárolgattam magamnak különböző fajtájúakat, különböző hangnemekben. Harmonikámmal becsatlakoztam az iskolai zenekarba, ahol több stílusban is játszhattam. Később a zenekar vezetője Rákosi Éva (a H2O nevű akusztikus rockzenekar gitáros-énekse) lett az énektanárnőm egy időre. Abban az időben álltam össze egy középiskolás osztálytársammal, Balog Rolanddal (ő ma az Aethelfirth nevű metálbanda gitárosa), akivel akusztikus műsorokat kezdtünk tervezni. Költői estek, megzenésített versek, történetek, emlékestek. Több műsort is összeállítottunk, de aztán nem lett előadás egyikből sem, amit én bánok annyira, hogy merjem állítani, még lesz ilyen...:) 2008 nyarán álltam először közönség elé. A Várkerületen utcazenész lettem:). Jó tréning volt a lámpaláz lekűzdésére… Itt néhány számhoz énekeltem már. Arra járt a Silver Snake zenekar két gitárosa, Funyik Zoli és Márton Balázs (a banda első felállása pár hónapja oszlott fel), akik meghívtak engem egy "próbára" énekelni. Akkoriban hívott még egy másik zenekar is, akikhez szintén elmentem egy „meghallgatásra”. Igaz zenekari tapasztalatom nem volt még, de a Funyik-Márton kettőst sokkal ütősebb, összeszokottabb alapnak gondoltam, így nem volt kérdéses a választás… Az alakuló zenekarhoz aztán az én ismeretségem által csatlakozott be Szukits Gábor, dobon. Azóta a kígyókkal vagyok. Énekelek dalokat írok, olykor gitártémát is hozok, valamint szervezek fáradhatatlanul…:)

Mit jelent nekem a zene:
Rengeteg mindent...
Hiszem, hogy az emberek élete sokkal sivárabb és pesszimistább lenne zene nélkül.
Óriási lehetőség az önkifejezésre, mélyebb, vagy egészen újszerű élmények megélésére, valamint arra, hogy ezeknek formát adjak. A zene segítségével olyan dolgokat élhetek meg, érezhetek át, amiket nélküle lehetetlennek tartok.
Másrészről egyszerűen kikapcsolódást. Abszolút pihentet. Kiszakít a mindennapokból, és ezt élvezem. Ezenkívül egy jó közegű banda megadja az embernek a közösségélményt, a valahová tartozás érzését.
Boldogság, szomorúság, fájdalom, öröm, csalódottság, álmodozás, vagy csak unalom...
Az igazán jó zene minden helyzetben a megfelelő kérdés, és egyben a válasz is...